Klímacélok és a fenntarthatósággal kapcsolatos szabályozás alapjai az Európai Unióban

Az Európai Unió vitathatatlanul a klímaváltozás elleni küzdelem és a fenntartható gazdálkodásra való átállás egyik elkötelezett élharcosa. A globális gazdasági centrumok közül egyértelműen az EU az, amelyik politikailag és valószínűleg társadalmilag is a legszilárdabb elkötelezettséggel rendelkezik a zöld átállás, a körforgásos gazdaságra való áttérés és a karbonlábnyom csökkentése iránt.

Ez az elkötelezettség annak felismeréséből is fakad, hogy az EU gazdasága talán a leginkább kitett mind a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak, mind a természeti erőforrások szűkössé válásának. Az EU felismerte, hogy drasztikusan változtatni kell hozzáállásán és egy olyan eminens átállást kell megvalósítania, amely során új, korszerű technológiákat alkalmazva igazodhat az új kihívásokhoz, ezzel hosszabb távon előnyt is szerezve a globális versenyben. Némileg a 70-es évek olajválságait lehetne analógiaként hozni: a Nyugat egy nehéz és az elején fájdalmas szemléletmód és technológia váltás mellett kötelezte el magát, amely hosszabb távon bőségesen meghozta eredményét.

A célok

A 2015-ös párizsi klímacsúcs egy olyan globális egyezménnyel zárult, amelyben az aláíró felek, így az EU tagországai is vállalták, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt, lehetőség szerint 1,5 °C-on belül tartják az iparosodás előtti szinthez képest (ez a gyakorlatban az 1850 – 1900 közötti időszak átlagát jelenti), felismerve, hogy az ezt meghaladó melegedés tartós és visszafordíthatatlan károkat okoz.

Ehhez az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának drasztikus csökkentését, valamint az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz történő alkalmazkodást, mint fejlődési irányt határozták meg, kimondva, hogy a pénzáramlásokat az ezeket a célokat támogató irányokba szükséges terelni.

Az EU úgy határozott, hogy ezeket a célokat kötelező jellegű szabályozásba foglalja, így megkezdődött az a jogalkotási folyamat, amely még a mai napig is tart.

Az Európai Zöld Megállapodás

2020-ban és 2021-ben elfogadták az Európai Zöld Megállapodást (EU Green Deal), majd az Európai Klímarendeletet, amelyek kijelölték az utat a tagállamok számára a részletes szabályozás létrehozására.

Az EU Green Deal fő célkitűzése az EU klímasemlegességének, más néven a nettó zéró kibocsátás (Net Zero) elérése 2050-re, amely azt jelenti, hogy csak annyi üvegházhatású gáz kerül kibocsátásra, amennyit a természet (az erdők, az óceánok és a talaj) el tud nyelni. Az ehhez vezető úton fontos mérföldkő az „Irány az 55%” (Fit for 55) szabályozási csomag, amely értelmében 2030-ra az EU tagországainak 55 %-kal kell csökkenteniük ÜHG kibocsátásukat az 1990-es referencia értékhez képest.  

Mindehhez eszközöket is rendeltek: a körforgásos gazdaságra való áttérés erősítését irányzó intézkedéseket, a kibocsátás-kereskedelmi (ETS) rendszer átfogó reformját, jelentős erdősítési programot (3 milliárd új fa telepítését), a zöldenergiára váló átállás támogatását, az épületek és a közlekedés energiafelhasználásának drasztikus csökkentését és az előzőek megvalósításához szükséges anyagi források és támogatások megteremtését, beleértve az átállást segítő tőke- és pénzpiaci források pozitív megkülönböztetését.

Rendeletek és jogszabályok sora készült és készül a fenti elvek alapján, amelyek jellemzően a vállalati és a finanszírozási szektor felé fogalmaznak meg elvárásokat és kötelezettségeket.

Főbb szabályok

A fenti EU-s jogalkotási folyamat során négy olyan jelentős jogszabály-csomag került elfogadásra és részben már tagállami szinten hatályba léptetésre, melyek közvetlen és gyakorlati hatással vannak a gazdasági szereplők, azon belül is a vállalatok és a finanszírozók működésére.

1)      SFDR

A fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet (Sustainable Finance Disclosure Regulation) a pénzügyi szolgáltató ágazatra vonatkozó szabályokat tartalmaz. Ennek értelmében a pénzügyi piac szereplőinek az általuk kínált pénzügyi befektetési termékeikhez kapcsolódóan átlátható és összehasonlítható információkat kell közzé tenniük a termékeik ESG szempontból való megfeleléséről. Fő cél, hogy a befektetők megalapozott döntéseket hozhassanak olyan szempontból, hogy pénzük (befektetésük) milyen mértékben szolgálja a fenntarthatósági és ESG célokat, illetve kiszűrjék az ezzel kapcsolatos megtévesztéseket, az un. „zöldre mosást” (greenwashing). 

2)      EU Taxonómia

A fenntartható finanszírozásra vonatkozó jogszabály-csomag részeként meghatározza azokat a gazdasági tevékenységeket, melyek a részletszabályozás által kijelölt kritériumok teljesítése mellett a taxonómiához igazíthatónak, vagy igazodónak, azaz (potenciálisan) környezeti szempontból fenntarthatónak minősülnek. A vállalatoknak hat környezeti célkitűzés mentén kell meghatározniuk azon gazdasági tevékenységeiket, amelyek ezek teljesüléséhez jelentősen hozzájárulnak amellett, hogy nem okoznak jelentős kárt a többi célkitűzés teljesülésére nézve. A felelős befektetői és hitelezői döntések elősegítésére és a zöld befektetések arányának növelésének érdekében a vállalatoknak közzé kell tenniük a taxonómiához igazodó és igazítható tevékenységeikhez kapcsolódó pénzügyi kulcsmutatókat (árbevétel, CapEx, OpEx).

3)      CSRD

A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (Corporate Sustainabilty Reporting Directive) egy részteles jelentésételi kötelezettséget ír elő minden, az Európai Unió területén működő nagyvállalat számára a fenntarthatósággal kapcsolatos teljesítményükről, a felmerülő fenntarthatósággal kapcsolatos hatásokról, kockázatokról és lehetőségekről, továbbá az érintettekre és a környezetre gyakorolt hatásukról, kifejezett fókusszal arra, hogy a vállalat hogyan járul hozzá az EU-s klímacélok elérésének törekvéséhez. A jelentésnek a pénzügyi beszámoló részét képezi, nyilvános és könyvvizsgáló által hitelesítettnek kell lennie.

4)      CSDDD vagy CS3D

A vállalati fenntarthatóság átvilágítási irányelveiről szóló direktíva (Corporate Sustainability Due Diligence Directive) legújabb a sorban, várhatóan 2027-től kezdődően kerül fokozatosan alkalmazásra. Az irányelv arra kötelezi a nagyvállalatokat, hogy globális értékláncukban, különös tekintettel a beszállítóikra, azonosítsák és – amennyiben szükséges – enyhítsék, illetve orvosolják azokat az emberi jogi és környezeti hatásokat, melyet működésükkel előidéznek. Előírja a vállalatoknak, hogy dolgozzanak ki az emberi jogi és környezetvédelmi kérdésekre olyan átvilágítási folyamatokat, valamint átalakítási terveket, amelyek biztosítják, hogy üzleti modelljük és működésük összeegyeztethető legyen az EU hosszú távú fenntarthatósági céljaival.

A fenti szabályok közös jellemzője, hogy kötelezően érvényesek minden EU-s tagállamban, így egységesen érint minden uniós vállalatot, méretüktől függően eltérő mértékben.  Sőt, a szabályozás érdekessége, hogy az EU-n kívüli, de az uniós piacon jelentős árbevételt elérő nagyvállalatokra és cégcsoportokra is vonatkoznak, kiterjesztve az Unió jogi befolyását az EU-n kívüli területekre is.

Tekintettel arra, hogy a fenti rendeletek többsége már Magyarországon is hatályos és egyre növekvő mennyiségű vállalatot érint, következő cikkeinkben részletesebben is bemutatásra kerülnek.