Fenntarthatóság és az ESG alapjai: Nemzetközi fenntarthatósági keretrendszerek és sztenderdek – 2. rész

Első között két olyan széleskörben ismert kezdeményezést említünk, amelyek nem tekinthetők mérőszám vagy szabvány rendszernek, de átmenetet képeznek a jelentési keretrendszerek és a riportolási szabványok között.

Az egyik ilyen az ENSZ által 2015-ben elfogadott, a globális problémák megoldása és értékek megőrzése érdekében kitűzött 17 Fenntartható Fejlődési Cél (Sustainable Development Goals, SDGs). A megfogalmazott 17 fő célkitűzés elérését és az ehhez kapcsolódó 169 konkrétabb feladat megvalósítását 2030-ra tűzte ki az ENSZ (Agenda 2030). A célok között számos társadalmi jogi és politikai célkitűzés is megtalálható a környezeti célok mellett. A fenntarthatósági jelentést már eddig is publikáló nagyvállalatok zöme ezen célrendszer szerinti elköteleződését is megjeleníti riportjaiban, bemutatva, hogy mely kiemelt célok megvalósulásához járul hozzá a vállalat, illetve hogyan és milyen eredménnyel teszi ezt.

A másik, a CDP eredetileg Carbon Disclosure Project néven jött létre nonprofit szervezetként, ösztönözve a magán és állami szférát is a környezeti hatásuk közzétételére, különösen tekintettel a karbonlábnyomukra. A vállalatok a CDP három kérdőíve – éghajlatváltozás, erdők és vízbiztonság – közül egyet, vagy többet kitöltve közölhetik adataikat. A CDP keretrendszer emellett tartalmaz egy opcionális beszállítói lánc jelentési modult is negyedikként. A szervezet minden évben feldolgozza az éves jelentési folyamat során szolgáltatott információkat és értékeli a válaszadókat az általuk megadott adatok alapján. Független pontozási módszertanuk segítségével mérik egy-egy vállalat vagy város előrehaladását, A CDP honlapján elérhetővé teszi a jelentést tevő vállalatok pontszámait. A CDP más jelentős fenntarthatósági keretrendszerekkel, mint például a GRI, SASB és TCFD, együttműködve kínál átfogó jelentéstételi megoldásokat.

Klasszikus értelembe vett szabvány- és mutató-rendszernek tekinthető a Greenhouse Gas Protocol Initiative (GHG Protocol), ami egy partnerség, melyet a World Resources Institute (WRI) és a World Business Council for Sustainable Development (WBCS) hozott létre 1998-ban azzal a céllal, hogy nemzetközi szabványokat dolgozzon ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának számviteli szempontból is értelmezhető mérésére és jelentésére.

A kezdeményezés támogatást nyújt országoknak, vállalatoknak és városoknak abban, hogy pontosan mérhessék és csökkenthessék kibocsátásaikat különböző szinteken, például az értéklánc, vállalati vagy termék szintjén, különösen a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében. A GHG Protocol átfogó keretrendszert biztosít, amely iránymutatásokat, számítási eszközöket és képzéseket nyújt. Ez a szabvány lehetővé teszi a magán- és közszféra számára az üvegházhatású gázok kibocsátásának egységes mérését. Az emissziók három fő kategóriába sorolhatók: Scope 1, 2 és 3, amelyek alapján történik a vállalati kibocsátások elszámolása és jelentése. Számos keretrendszer és kezdeményezés például az ISSB, GRI, SBTi stb. használja ezt a módszertant.

Szintén nagyon gyakran lehet találkozni különböző fenntarthatósági vagy ESG jelentésekben a tudományos alapú célok kezdeményezés (Science Based Targets Initiative, SBTi) célszámaival, amelyek konszenzusosan elfogadottak és elismertek a kibocsátáscsökkentési célok meghatározása kapcsán. Az SBTi kezdeményezés 2015-ben indult, a CDP, a Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute, WRI), az UNGC és a Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature, WWF) együttműködése révén. Az SBTi támogatja a vállalatokat és pénzügyi intézményeket abban, hogy kibocsátáscsökkentési célokat tűzzenek ki és érjenek el, hozzájárulva ezzel a párizsi egyezmény céljainak megvalósításához. Az öt lépésből álló folyamat magában foglalja az elköteleződést, a célok kidolgozását, a jóváhagyást, a kommunikációt és a közzétételt. Az SBTi által elfogadott célok garantálják, hogy a kibocsátáscsökkentési stratégiák tényleges eredménnyel járjanak és csökkentik a greenwashing kockázatát. Az SBTi követelményei – a kezdeményezők szándékai szerint – ösztönzik a vállalati innovációt és elősegítik a globális gazdaság dekarbonizációját. Az utóbbi években számos iránymutatást dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan igazíthatóak a klímavédelmi intézkedések a nettó zéró cél eléréséhez, valamint specifikus kritériumokat határoztak meg a pénzügyi intézetek és különböző ágazatok számára. Különféle szabványokat publikáltak, beleértve az erdészeti, földhasználati és mezőgazdasági (FLAG) szabványt, más ágazatspecifikus útmutatókat és nettó zéró iránymutatásokat.

Érdekesség, hogy az SBTi  2021-ben felfüggesztette az olaj- és gázipari vállalatok célkitűzéseinek elfogadását, mivel szükség volt egy speciális módszertan kidolgozására, amely 2023-ban került nyilvánosságra. Ez a dokumentum olyan kibocsátáscsökkentési célokat határoz meg, amelyek megfelelnek a legfrissebb éghajlatváltozási kutatásoknak és szigorúbb követelményeket támasztanak. Ide tartozik a gazdaság átállásban való aktív részvétel a szektorban működők számára.

Az elmúlt két cikkben bemutatott önkéntes, nem-pénzügyi keretrendszerek és sztenderdek tehát kulcsfontosságúak a fenntarthatósági jelentések átláthatóságának és összehasonlíthatóságának javításában. Ezek a keretrendszerek és szabványok nemcsak a vállalatok számára nyújtanak iránymutatást, hanem a befektetők és más érdekelt felek számára is értékes információkat biztosítanak a vállalatok fenntarthatósági teljesítményéről. Nem utolsó sorban pedig bőséges és minőségi alapot biztosítanak a szabályozóknak a kötelező jelentéstételi keretrendszerek kidolgozásához.